Mi ez a blog?

Hogyan látom én Párizst? Az én Párizsomat.
Illatos, fényes, napos, szürke, esős, a tócsákban csillog a napfény. A Szajnán is. Meg a Haussmann féle házak tetején is. Csillogóra pucolt ablakaiban visszatükröződik a város. A mindennapi élet. Az ismert és ismeretlen város. A szerelem vàrosa. Mert szerelmek jönnek és mennek, de a szerelem vàrosa mindig megmarad nekem. Az örök szerelem!

2010. július 30., péntek

Szent Jakab és a sárga nyilak

Mint minden reggel, ma is átsétáltam a Neuilly hídon, hogy elérjem a Défense szélén található irodaházat, munkám színhelyét. S mint mindig, most is elgondolkodtam a sárga nyilakon, amiket néhány oszlopon látni. Pont olyan sárga nyilak, mint amiket a Camino Frances-en követtünk, Spanyolországban. S mivel ugye Párizson is áthalad egy Santiago de Compostellaba igyekvő ösvény, mindig eszembe jut, hogy meg kéne nézni, hol megy át a városon az út. Persze tudom, hogy hagyományosan a Szent Jakab toronytól (a Rue de Rivolin, a Chatelet-tól nem messze) indultak a zarándokok, már a középkortól kezdve, de gondolom, hogy azok, akik a messzi északról jöttek, valahol csak eljutottak odáig is.
Persze a kérdés válasz nélkül maradt ezen a reggelen is, mert mint mindig, most sem tudom, hogy hol nézhetnék utána.

Erről az egészről viszont eszembe jut egy másik dolog is. Nevezetesen, hogy Szent Jakab év van. Mikor Szent Jakab ünnepe vasárnapra esik (júli 25), akkor ezt jubilieumi, vagy szent évnek nyilvánítják (legutóbb 2004-ben, legközelebb 2021-ben lesz ilyen). Ilyenkor nagyobb az ünneplés a spanyolországi galliciai városban (Santiago de Compostella Gallícia tartományban van). Jó lett volna ott lenni idén, de a tény, hogy nem mehettem, mert nem utazhatok folyton, pénzt is kell néha keresni, megerősít abban, hogy egyszer (kétszer) még végigmegyek az úton, egy másik úton.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése