egy régi hangulat emlékére

És néha kapunk pár tökéletes napot...

Gondolataid vakon kutattak a párás napfényben, majd
kezüket ráfonták gondolataimra, megszorították és nem engedték őket.

Árnyékaink összeölelkeztek és egymásba fonódtak a rakparton,
ahogy lépted visszhangját verte lépteimnek.
S a Szajnán visszatükröződő fények boldogságtól telve csillogtak.

Ez így volt jó és tökéletes,
emberi érzésből jeles.

Ez a pár nap olyan jól esett
S már tudom: barátság született!