Mi ez a blog?

Hogyan látom én Párizst? Az én Párizsomat.
Illatos, fényes, napos, szürke, esős, a tócsákban csillog a napfény. A Szajnán is. Meg a Haussmann féle házak tetején is. Csillogóra pucolt ablakaiban visszatükröződik a város. A mindennapi élet. Az ismert és ismeretlen város. A szerelem vàrosa. Mert szerelmek jönnek és mennek, de a szerelem vàrosa mindig megmarad nekem. Az örök szerelem!

2010. július 7., szerda

Köszönet a péknek

...kenyér. Baguette. Történelem.
Ez külön fejezet itt (is). Egyszerű és mégis oly tökéletes! Friss, ropog, belül puha, kívül törékeny. Minden tökéletes, a pék ma is jót alkotott!
Lassan rágok. A kenyér még meleg. Számban úgy omlik szét, hogy az ízek szétvállnak, s násztáncot járva egyszerre összeolvadnak megint.
Hogy lehet egy ennyire egyszerű dolog ilyen tökéletes? Csak liszt, víz, s némi varázslat kell. A titok a legnagyobb, apró, de fontos elem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése