Ma ismét elkapott a párperces boldogság.
Szerencsére sűrűn hullok bele ebbe a tán angyalok által létrehozott boldogság-hálóba, mely - ha csak pillanatokra is, de - módosítja tudatállapotomat. Szerencsére szerencsés irányban. Ez adja életem savát és borsát. Többek között. Mert a többek között ott van még néhány ember, akikkel szívesen osztom meg perceimet, óráimat.
Na de térjek is már vissza ahhoz a bizonyos párperces boldogsághoz.
Munkába tartottam. Bicajjal, mint minden nap. (ez egyrészt olcsó, mert egy évre csak 29euro a bérlet, másrészt még "ingyenes" fitness is, mivel így napi 2 x negyven percet tekerek erős tempóban, s ez már szerencsére látszik rajtam. A sok gasztronómiai incselkedésem ellenére is)
Szóval bicaj.
Legurulok a Boulevard Barbes-en, kerülgetve a reggeli még-részeg arabokat (ez idáig még nem boldogság), majd ráfordulok a Boulevard de la Chapelle-re, ami a Montmartre alatt halad el, át a Moulin Rouge előtt, és a Pigalle, meg a Clichy téren.
Itt, ezen a körúton kellemes bicikliösvényt alakítottak ki, a fák alatt, amik most, a késői kora-nyárban épp virágzásuk második pompáját ünneplik. Így büntetlenül ontják a csodásabbnál csodásabb illatokat.
S ahogy a nyüzsisebb útszakaszt elhagyom (azaz ráfordulok a Clichy után a Boulevard Batignol-ra), büntetlenül átadhatom magam az illatok és színek, Párizs élvezetének.
Könnyü a tekerés, az út enyhén lejt, így néha még a szemem is be-becsukom, s orcimpáimat kitágítva gurulok a nyári reggelben. Néha galambok röppennek szét, a hársfák levelein át a napsugarak elérik a bicikliút betonját, apró fénylő foltokat rajzolva rá. Az út két oldalán Párizs éli mindennapi életét. Balra a pékség ajtaja felett csilingel az apró csengő, ahogy új vevő lép be az üzletbe... jobbra a járdát mossa a közterületfentartó jármüve....
Majd elgurulok a Monceau park előtt. Itt mindig Ady jut eszembe, mert valahol olvastam, hogy rövid ideig lakott a parkkal szemben, és sokat sétált itt. Gondolom, szerette, mert jó hely. Hát én meg Ady emlékét szeretem.
A Ternes tér előtt a bicikliút lejön a kocsiútra, így itt ádáz harcot folytatok az autósokkal, akik egyébként egész figyelmesen vezetnek, ügyelve ránk, bringásokra.
A Ternes után ismét lejt az Avenue des Ternes, előbb a piac utcája előtt gurulok el, ami jobbra van, már a látvány is feldob. A sok szín és kiáradó illat!
Majd forgalmasabb szakasz jön, kitárul a tér, átkelek a Périphérique fölött, s belépek Neuilly puccos negyedébe. Ez a kellemes, árnyas és igen drága negyed választja el a Défense negyedet Párizstól. Más világ ez, én nem ide tartozom. Mindig idegenként tekerek, de minden nappal egyre otthonosabban gurulok át rajta.
A Pont de NEuillynél van a végállomásom, innen már látszanak a modern üzleti negyed felhőkarcolói. ELőbb még egy utolsót szippantok az igazi Párizs illatából, ahogy átsétálok a Neuilly hídon, jobbra megbámulva a Grande Jatte szigetét (s mindig eszembe jut Seurat képe, egy Vasárnap a Grande Jatte-on), meg a vízen csillámló nap jártékát, s egy apró sóhajjal kísérve betérek a felhőkarcolók világába.
Hát ilyenek a reggeleim.
Jók. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése