Biciklivel vàgtunk àt Pàrizson, egy kényelmes, félôràs gurulàssal leereszkedve a Màrtirok hegyérôl (a Montmartre tövében lakunk) a patinàs 5. kerületbe, a 12. szàzadtôl fogva diàkoktol hemzsego Latin Negyedbe (Quartier Latin, egyetemi vàrosrésze Pàrizsnak). Kellemes nyàrmeleg este volt, a Magyarorszàghoz képesti eltolodàsnak megfeleloen a Nap itt kb 1 oràval késobb nyugszik, igy még javàban sütött, mikor kilenc elott nem sokkal megerkeztünk a Clovis utcàba.
Történelem-àtitatta patinàs épületek között sétàltunk a gimnàzium felé, ahol az elôadàst tartottàk. A nap làgyan simogatta a rendben tartott hàzak falàt, csacsogô diàkok suhantak el mellettünk, kàvéhàzakkal telerakott kis téren vàgtunk àt...
Egyszoval a hangulat megvolt egy kellemes estéhez.
Franciaorszàg egyik legrégibb és legelismertebb gimnàziuma Szent Genovéva (Pàrizs védöszentje) sirja mellett talàlhato. Illetve a szentet (aki àllitolag az okori Pàrizst, azaz Lutéciàt ostromlo és sakkban tarto hun Attilàt ràvette az ostrom feladàsàra, megmentve ezzel a vàroskàt, mely akkor még csak a mai Cité szigetén terült el) a gimi melletti templomban temették el, ami egyik kedvenc pàrizsi templomom, s amugy is külön figyelmet, s igy bejegyzést érdemelne. A gimi pedig az egykori (12-18. sz között épült) Szent Genovéva zàrdàban talàlhato. A bencés apàtsàgot még Clovis kiràly és neje épittette a 6. sz. legelején, Péter és Pàl apostoloknak szentelve. Bàr könyvtàrat màr a 12. sz-ban alapitottak itt, s a bencés kispapok évszàzadokon àt tanultàk itt a teologiàt, iskola csak a forradalom utàn lett. Az odon falak között csodaszép, viràgokkal, szobrokkal és pàzsittal diszitett kerengok bujnak meg, a szinhàzteremhez szintén szobrok àltal orzött màrvànylépcso vezet.
Bàr az elôadàs - nagyrészt a forro és levegotlen teremnek köszönhetoen - nem volt felejthetetlen, de az épületben valo boklàszàs és szàjtàtàs emelt az est fényén.
Ahogy az elcsendesült fôkerengô közepén àllva felnéztem az égre, az épp megjelenô elsô csillagok es fàtyolfelhôk tették a képet még romantikusabbà. Ereztem a történelem jelenlétét, a kerengô fölé magasodo "Tour Clovis" négyszögletes tömbjének làtvànya visszarepitett a régmultba. Csak àlltam ott középen, belélegeztem a selymes nyàri este illatàt, s probàltam elraktàrozni ezt a kellemes élményt a szivemben.
A jol sikerült este utàn kéz a kézben sétàltunk az elcsendesülô utcàkon àt, a legközelebbi "velib" àllomàsig, ahol bicajra pattantunk, hogy àtszeljük a vàrost. Mint mindig az elmult 19 év soràn, most is tàtva maradt a szàm a Notre Dame templom gotikus kôcsipkéitol, amik a szép esti vilàgitàsban teljes pompàjukban tündököltek, ha lehet, még légiesebbé téve a homlokzat faragàsait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése