párizsi reggel

Ma ismét elkapott a párperces boldogság.
Szerencsére sűrűn hullok bele ebbe a tán angyalok által létrehozott boldogság-hálóba, mely - ha csak pillanatokra is, de - módosítja tudatállapotomat. Szerencsére szerencsés irányban. Ez adja életem savát és borsát. Többek között. Mert a többek között ott van még néhány ember, akikkel szívesen osztom meg perceimet, óráimat.
Na de térjek is már vissza ahhoz a bizonyos párperces boldogsághoz.

Munkába tartottam. Bicajjal, mint minden nap. (ez egyrészt olcsó, mert egy évre csak 29euro a bérlet, másrészt még "ingyenes" fitness is, mivel így napi 2 x negyven percet tekerek erős tempóban, s ez már szerencsére látszik rajtam. A sok gasztronómiai incselkedésem ellenére is)

Szóval bicaj.
Legurulok a Boulevard Barbes-en, kerülgetve a reggeli még-részeg arabokat (ez idáig még nem boldogság), majd ráfordulok a Boulevard de la Chapelle-re, ami a Montmartre alatt halad el, át a Moulin Rouge előtt, és a Pigalle, meg a Clichy téren.
Itt, ezen a körúton kellemes bicikliösvényt alakítottak ki, a fák alatt, amik most, a késői kora-nyárban épp virágzásuk második pompáját ünneplik. Így büntetlenül ontják a csodásabbnál csodásabb illatokat.
S ahogy a nyüzsisebb útszakaszt elhagyom (azaz ráfordulok a Clichy után a Boulevard Batignol-ra), büntetlenül átadhatom magam az illatok és színek, Párizs élvezetének.
Könnyü a tekerés, az út enyhén lejt, így néha még a szemem is be-becsukom, s orcimpáimat kitágítva gurulok a nyári reggelben. Néha galambok röppennek szét, a hársfák levelein át a napsugarak elérik a bicikliút betonját, apró fénylő foltokat rajzolva rá. Az út két oldalán Párizs éli mindennapi életét. Balra a pékség ajtaja felett csilingel az apró csengő, ahogy új vevő lép be az üzletbe... jobbra a járdát mossa a közterületfentartó jármüve....

Majd elgurulok a Monceau park előtt. Itt mindig Ady jut eszembe, mert valahol olvastam, hogy rövid ideig lakott a parkkal szemben, és sokat sétált itt. Gondolom, szerette, mert jó hely. Hát én meg Ady emlékét szeretem.

A Ternes tér előtt a bicikliút lejön a kocsiútra, így itt ádáz harcot folytatok az autósokkal, akik egyébként egész figyelmesen vezetnek, ügyelve ránk, bringásokra.
A Ternes után ismét lejt az Avenue des Ternes, előbb a piac utcája előtt gurulok el, ami jobbra van, már a látvány is feldob. A sok szín és kiáradó illat!

Majd forgalmasabb szakasz jön, kitárul a tér, átkelek a Périphérique fölött, s belépek Neuilly puccos negyedébe. Ez a kellemes, árnyas és igen drága negyed választja el a Défense negyedet Párizstól. Más világ ez, én nem ide tartozom. Mindig idegenként tekerek, de minden nappal egyre otthonosabban gurulok át rajta.
A Pont de NEuillynél van a végállomásom, innen már látszanak a modern üzleti negyed felhőkarcolói. ELőbb még egy utolsót szippantok az igazi Párizs illatából, ahogy átsétálok a Neuilly hídon, jobbra megbámulva a Grande Jatte szigetét (s mindig eszembe jut Seurat képe, egy Vasárnap a Grande Jatte-on), meg a vízen csillámló nap jártékát, s egy apró sóhajjal kísérve betérek a felhőkarcolók világába.

Hát ilyenek a reggeleim.
Jók. :)

a IV. Henrik Gimnàzium

Tegnap szinhàzban voltunk Galiennel. Eletem elsô szinhàzélménye Pàrizsban. Ennek megfelelôen biztos emlékezni fogok rà.

Biciklivel vàgtunk àt Pàrizson, egy kényelmes, félôràs gurulàssal leereszkedve a Màrtirok hegyérôl (a Montmartre tövében lakunk) a patinàs 5. kerületbe, a 12. szàzadtôl fogva diàkoktol hemzsego Latin Negyedbe (Quartier Latin, egyetemi vàrosrésze Pàrizsnak). Kellemes nyàrmeleg este volt, a Magyarorszàghoz képesti eltolodàsnak megfeleloen a Nap itt kb 1 oràval késobb nyugszik, igy még javàban sütött, mikor kilenc elott nem sokkal megerkeztünk a Clovis utcàba.
Történelem-àtitatta patinàs épületek között sétàltunk a gimnàzium felé, ahol az elôadàst tartottàk. A nap làgyan simogatta a rendben tartott hàzak falàt, csacsogô diàkok suhantak el mellettünk, kàvéhàzakkal telerakott kis téren vàgtunk àt...
Egyszoval a hangulat megvolt egy kellemes estéhez.

Franciaorszàg egyik legrégibb és legelismertebb gimnàziuma Szent Genovéva (Pàrizs védöszentje) sirja mellett talàlhato. Illetve a szentet (aki àllitolag az okori Pàrizst, azaz Lutéciàt ostromlo és sakkban tarto hun Attilàt ràvette az ostrom feladàsàra, megmentve ezzel a vàroskàt, mely akkor még csak a mai Cité szigetén terült el) a gimi melletti templomban temették el, ami egyik kedvenc pàrizsi templomom, s amugy is külön figyelmet, s igy bejegyzést érdemelne. A gimi pedig az egykori (12-18. sz között épült) Szent Genovéva zàrdàban talàlhato. A bencés apàtsàgot még Clovis kiràly és neje épittette a 6. sz. legelején, Péter és Pàl apostoloknak szentelve. Bàr könyvtàrat màr a 12. sz-ban alapitottak itt, s a bencés kispapok évszàzadokon àt tanultàk itt a teologiàt, iskola csak a forradalom utàn lett. Az odon falak között csodaszép, viràgokkal, szobrokkal és pàzsittal diszitett kerengok bujnak meg, a szinhàzteremhez szintén szobrok àltal orzött màrvànylépcso vezet.


Bàr az elôadàs - nagyrészt a forro és levegotlen teremnek köszönhetoen - nem volt felejthetetlen, de az épületben valo boklàszàs és szàjtàtàs emelt az est fényén.


Ahogy az elcsendesült fôkerengô közepén àllva felnéztem az égre, az épp megjelenô elsô csillagok es fàtyolfelhôk tették a képet még romantikusabbà. Ereztem a történelem jelenlétét, a kerengô fölé magasodo "Tour Clovis" négyszögletes tömbjének làtvànya visszarepitett a régmultba. Csak àlltam ott középen, belélegeztem a selymes nyàri este illatàt, s probàltam elraktàrozni ezt a kellemes élményt a szivemben.

A jol sikerült este utàn kéz a kézben sétàltunk az elcsendesülô utcàkon àt, a legközelebbi "velib" àllomàsig, ahol bicajra pattantunk, hogy àtszeljük a vàrost. Mint mindig az elmult 19 év soràn, most is tàtva maradt a szàm a Notre Dame templom gotikus kôcsipkéitol, amik a szép esti vilàgitàsban teljes pompàjukban tündököltek, ha lehet, még légiesebbé téve a homlokzat faragàsait.

születés

Màrmint a blog születése.

Az indokok, vagy elôzmények:
2009 àprilisa ôta élek kedvenc vàrosomban, s azôta folyamatosan bôvitem ismereteimet errôl a varàzslatos vàrosrôl. 16 éves koromban szerettem bele - végérvényesen - Pàrizsba. Az azôta eltelt 19 évben rendszeresen zaràndokoltam vissza szerelmemhez, néha havonta adva egymàsnak randevut, igy volt alkalmam alaposan megismerni rejtettebb kincseit is. Nem mondom, hogy mindenkinél jobban ismerem, de a hiànyossàgokat potolja az a szünni nem akaro kivàncsisàg és izgalom, amit egy-egy uj utca vagy tér felfedezése vàlt ki belôlem.

Az elmult egy év alatt annyiszor gondoltam màr arra, hogy élményeimet iràsos formàba kéne öntenem, nem csak a magam örörmére, de remélhetôleg màsokéra is, hogy talan leiràsaim segitségével fel tudjàk fedezni a màr emlitett eldugott kincseket.
Most tehàt megszületett a blog, amibe egy-egy érdekesebb felfedezôturàt irok majd le.
(elnézést az ékezetekért, de sokszor csak francia klaviaturàju gépen tudok irni, amin nehézkes megkeresni a magyar ékezetes betûket)